December hatodikán annyi kíváncsi kisgyerek volt az iskolában, mint még soha: mindenki azt akarta tudni, mikor jön már a Mikulás?

Minden apró neszre az ajtó felé fordult a sok csillogó szem, talán most jön! Percenként hallani vélte valaki a csengőt, a kopogást, vagy a léptek zaját.

Be is nyitott minden terembe még aznap délelőtt a nagyszakállú. És tényleg, volt zsákjában minden jó: cukor, dió, mogyoró. Meghallgatta a verseket, dalokat. Elmondta, hogy miről tájékoztatták a krampuszok és a manók. Szinte mindenről tudott. Átadta a csomagokat, szaloncukrokat, virgácsokat. Jóra intette a gyerekeket és a búcsúdal közben egyre halkuló léptekkel eltűnt a kijárat közelében.

Szünetben aztán tűvé tették a gyerekek az udvart, volt aki az eget kémlelte, hová tűnhetett?

Mert az nem vitás, hogy ő volt az igazi.

Talán jövőre újra eljön.

Képek a Galériában láthatók.